Ne add fel! ( ismeretlen szerző )

Ha elromlik minden, mint megesik néha,
Ha utad csak hegyre föl vezet a célba,
Ha kevés, mit kapsz, de sokkal tartozol,
Nevetnél bár, de sóhajtozol,
Ha úgy érzed, a sok gond leterhel,
Pihenj, ha kell – de soha ne add fel.

Az élet furcsa dolgokra képes,
Ilyesmit párszor mindenki érez,
Számos hiba épp azért történik,
Mert feladtuk, s nem tartottunk ki végig.
Ne add fel hát, ha lassan is haladsz,
A siker talán már csupán egy arasz.

A cél sokszor nem oly távoli,
Mint tétova ember balgán képzeli,
Sokszor a küzdő nem várja meg,
Hogy megnyerje a serleget,
És túl késő, mire belenyilall,
Hogy mily közel volt a diadal.

A siker a kudarcnak fordítottja –
Kétség fellegének ezüst árnyalatja –
És nem tudjuk, mily közel a siker,
Tán orrunk előtt van, de nem hisszük el;
Küzdj hát tovább, ha ér sok csapás –
Ha húz még az ág is, harcolj tovább!

Válasz

A Bibliáról



Hol nincs az asztalon Biblia,

Üres, kietlen a ház.

Könnyen bejut a Sátán oda,

S az Úr Jézus ott nem tanyáz.



Azért hát ember – bárki légy –

Egy-egy filléred csak kerül?!

Egy Bibliát sietve végy

Az ördög ellen fegyverül!



Nyisd fel azt minden reggelen,

Csüngj hittel minden szaván!

Merülj bele figyelmesen,

Olvasd, kutasd nap, s éjszakán!



E könyv erőt ad és vigaszt.

S ne bánd, ha néha megdorgál!

Válasz

Egyszer valaki azt álmodta, hogy az Úrral együtt menetelt az úton, miközben életének egyes jelenetei villantak fel előtte az égbolton. Közben maguk mögött két sor lábnyomot látott a homokban, amik egymás mellett haladtak: a sajátját és az Úrét... Amikor az utolsó jelenethez érkezett, visszatekintett a lábnyomokra. Ekkor vette észre, hogy az út folyamán sokszor csak egyetlen sor lábnyom volt látható. Arra is felfigyelt, hogy ez életének legkeservesebb szakaszainál fordult elő. Bántotta a dolog, így megkérdezte az Urat:- Uram, Te megígérted, hogy ha egyszer elhatároztam, hogy követlek Téged, Te mindig velem jársz életem útjain. De íme a legnyomasztóbb esetekben csak egyetlen sor lábnyom látható. Nem értem, hogy éppen akkor hagytál volna el, amikor a leginkább szükségem volt Rád...Az Úr így felelt:- Drága gyermekem! Én szeretlek téged, és sohasem hagynálak el. A megpróbáltatás idején - amikor csak egy sor lábnyomot látsz -, akkor a karjaimba vettelek, és úgy hordoztalak.

Válasz

milyen igaz és gyönyörű

Előzmény

Válasz

A Bibliáról



Hol nincs az asztalon Biblia,

Üres, kietlen a ház.

Könnyen bejut a Sátán oda,

S az Úr Jézus ott nem tanyáz.



Azért hát ember – bárki légy –

Egy-egy filléred csak kerül?!

Egy Bibliát sietve végy

Az ördög ellen fegyverül!



Nyisd fel azt minden reggelen,

Csüngj hittel minden szaván!

Merülj bele figyelmesen,

Olvasd, kutasd nap, s éjszakán!



E könyv erőt ad és vigaszt.

S ne bánd, ha néha megdorgál!

Válasz

Gyönyörű!Köszönjük!Bár ezt az Idősek Otthonában nem merem majd elszavalni......

Előzmény

Válasz

Könnyeidet letörli



Könnyeidet letörli jó Urad,

Sebeidet beköti Orvosod!

Jó legelőre vezet Pásztorod,

Mert Ő néked hűséges Megváltód!

Bűneidért életét áldozta,

Vétkeidet mind megbocsátotta.

Csúf bűneidet vérével lemosta,

Hófehér öltönyét lelkedre ráadta.



Vezérlőül Szentlelkét elküldte,

Ez útlevelednek pecsétje!

Mivel minden sora szent vérrel lett írva,

Biztosan bemehetsz az örök otthonba.



Legyél érte hálás, hűséges mindvégig,

Hogy boldogan haladj fel, egész az égig!

És amíg itten élsz, legyen példás életed,

Hogy más is mehessen Krisztushoz tevéled!



Legyél só és lámpa ebben a világban,

Hogy földi életed ne teljen hiába!

Betöltve Istenünk áldott akaratát,

Elnyerjed jutalmad Őnála, odaát!

Válasz

Nagyon szép vers ,köszönjük .

Válasz

JÖN A KIRÁLY
(Vad Lajos)

Hirtelen felharsan: Hozsánna Tenéked,
Ki most Jeruzsálem kapuit átléped!
Ifjak és gyermekek üdvkiáltása száll,
Mind ruhát terít le s pálmát lengetve vár:
Ímé, jön a Király!
Hozsánna Tenéked, a Dávid Fiának,
Akit az emberek lelkesülten várnak.
A nagy Jeruzsálem hódoló népe vár,
Boldog az a lélek, aki most Rád talál:
Te mennyei Király!

Jöjjünk mind, őszintén, szívünket kitárva,
Fogadjuk be Őt és zengjen a Hozsánna!
Boldog, aki készen a Megváltójára vár,
Mikor dicsőségben arkangyal trombitál,
Mert eljön a KIRÁLY!

Válasz

Az aggodalom olyan, mint a hintaszék
Csak indulsz, de az út végére sosem érsz
S míg a hintaszékben legalább tiéd a nyugalom
Addig békéd elvész, szorítja az aggodalom

Hiába félted a gyermeked, hogy rossz útra lép
Nem aggodalmad óvja az útkereszteződést
Remegő kézzel engeded el az útrakelőt
Pedig nem a félelmed mi megvédi őt

Aggódva nézed a viharfelhőket
Pedig az nem védi meg óvó tetődet
Hiába kerülöd így az ördög tüzét
Az aggodalom nem olt, csak belűről tép

Az aggodalom szilánkjai összerakódnak
A ma terhével egységet alkotnak
S kész lesz egy olyan hatalmas teher
Amelyet szíved már nem bírhat el

Nem tudod mit hoz a jövő, mi az, mit kapsz
Hisz emberi léted erre nem adhat választ
S ha aggódsz, mert azt féled, rossz lesz élted
Csak azért lehet, mert kevés a hited

Legyen előtted Péter példája
Az aggodalom őt is megtalálta
Amint a vízen hitét kezdte feledni
Tanító példaként elkezdett süllyedni

Isten igéje válaszol neked
Megnyugtat téged, ha hűen figyeled
Azt mondja ne aggódj a holnapért
A holnap majd aggódik magáért

Az égi madarak sem vetnek, aratnak
Mégis az Úr kegyelmében laknak
A mezei liliomok sem varrnak ruhákat
Az Úr akaratából mégis pompáznak

Ne akarj már akkor átkelni a hídon
Amikor még nem is tudsz a folyóról
S ha már látod a folyót, akkor se félj
Isten szárnyakat adna, ha leesnél

Hited legyen ernyő, de ne te döntsd el
Hogy esőtől vagy naptól védjen
Isten teremtette az esőt és a napot
Áldásként adja neked mit alkotott

Életünk minden holnapja előbb Istennel találkozik
Tudd, hogy az Úr szeret téged, ne aggódjon a szív
Hidd, hogy az utadat mindig a béke vigyázza
Melyen a pásztor elöl megy, s a bárányok utána

Válasz